2014. június 4., szerda

1.fejezet / 2.rész : Thinking

Este 18:53-kor leszálltam a buszról és elcaplattam a házunkig. Takaros kis ház volt, én szerettem. A házfal barackszínű, és az első és második emelet külső határán egy 15cm széles barna sáv húzódik körbe a házon. Szemből nézve a házon 3 ablak van, 1 nagyobb a nappalié, a másik 2 Anyu szobájáé és a konyháé.- Bár mostani tevékenykedése alapján a kettő egynek számított. -
Beléptem az ajtón és megcéloztam a lépcsőt, nehogy a munkáltatóm elkapjon és faggatni kezdjen, de ez nem jött össze.
-Helló Lux! Milyen volt Blaise-el? - faggatott mosolyogva.
-Szuper, bár nem tudom miért így fizettél a tanárnőnek a késésért.
Blaise Franklin ugyanis egy fiú  az  osztályból, aki nem mellesleg szintén egy tanár fia - az ofőé. Szőke haj, vékony és magas testalkat - ráadásul totál okos. Nem mellesleg imád BMX-ezni.
-Tényleg? És mit tanultatok?
-Őszintén? Semmit. Év végén mit kéne?
-Akkor mit csináltatok? - kérdezte meglepetten.
-Kimentünk a tőlük 2 utcányira lévő parkba és néztem, ahogy bringázik - feleltem.
-Pedig nem ez volt a célom - mondta lehajtott fejjel.
-Hát pedig Mrs.Franklin biztos örült volna neki, ha a fia korrepetálhat. Bár ha úgy nézzük, tényleg azt csinálta. Mindig mondta, hogy milyen trükköt csinál, pl. Footplantelt én nekem meg meg kellett jegyezni, s mikor újra azt csinálta fel kellett ismernem - fejtettem ki röviden.
-Értem. Na mehetsz - zárta le a beszélgetést.
Felmentem a lépcsőn, befordultam az első kanyarba és ledőltem az ágyra. Kezembe temettem az arcom és gondolkodtam. Úgy kb. negyed óra telt el így, mikor azt éreztem, hogy túl nagy a csend. Felálltam, megfogtam telefonom, bedugtam a fülesem és benyomtam a mostani kedvenc számom : Pierce The Veil - King for a day. Ezután körülnéztem és realizáltam, hogy akkora kupi van, hogyha Anyu idetalál véletlen, akkor itt kitör a III.világháború. Sebtében felkapkodtam a ruhadarabokat a földről és az ágyra hajigáltam őket. Majd később szétválogatom. Odamentem az ablak alatt lévő asztalhoz és leültem. Kinéztem az ablakon, ahol besütött a lemenő nap fénye. Felálltam, betoltam a széket az asztal alá és kitártam az ablakot -  úgy is rég járta át levegő a szobát. -  Visszasétáltam az ágyhoz szétválogattam a ruhákat, majd a szennyest lehajítottam a lépcsőkorlát alatt lévő szennyeskosárba. Telitalálat, mind a megfelelő helyen landolt. Megfordultam és bementem a szobámba. Most már azért kicsit szebb lett. Itt a falak lilák voltak, bár ez nem igen volt látható, csak a plafonon, ugyanis a falat mindenhol poszterek borították : Black Veil Brides, BMTH, PTV, Twilight poszterek, Vámpírnaplók, Buffy stb.  Ránéztem az órára - fél 8-at mutatott -  és felkaptam a türimet, majd besétáltam a 2 ajtóval odébb lévő fürdőbe. Megengedtem a vizet, és a kezemen néztem, hogy megfelelő-e a hőmérséklete. Közben előkészítettem magam a mosdáshoz és beszálltam a kádba. Elzártam a vizet és nyakig becsúsztam a vízbe. A hajamat elfelejtettem felkötni, de mindegy, úgyis ideje volt már megmosni. Behunytam a szemem és úgy voltam vele, hogy most jöjjön a relax. Lux-relax. Ez vicces volt - mosolyogtam magamba.
A gondolataim 100 felé repültek : 3 hónap múlva új suliba leszek és ahogy Anyu mondaná, megteszem az első lépést a nagybetűs Élet felé. De előtte még beiratkozás meg minden hülyeség... Nem is nagyon gondolkodtam ezen, hisz 3 hónap nem kis idő.
Előtte még dolgozni akartam, hogy legyen egy kis pénzem és ne folyton a szülőktől kelljen kunyerálnom.
Vajon Apu eljön a ballagásra? Nem hiszem, - súgta a fejemben egy hang - életem egyik fontos eseményén se volt ott. Igazán igazságtalan. Megharagudott Anyura, amiért otthagyta őt. Apám több reményt fűzött ehhez a kapcsolathoz, ezért is kérte meg már 5 hónap után a kezét. De persze anyu akkor még csak épphogy felnőtt sem volt - 18 évesen az ember nem sokat tudhat. El tudom képzelni az akkori Elenor Gray-t, ahogy ott áll az oltárnál és kimondja a boldogító igent. Nem is értem, hogy lett belőle alsós tanárnő, ha ennyire szeleburdi. A lényeg a lényeg : Apu megharagudott Anyura, és annyira nem hajlandó találkozni vele, hogy még a velem kapcsolatos dolgokat is mellőzi. Persze fizeti a gyerektartást, meg minden - de ezzel engem is büntet.
Kiszálltam a kádból, magamra tekertem a  türim és visszamentem a szobámba. Felvettem a fekete alapon fehér pöttyös trikóm, meg a bugyim, de így fáztam. Inkább felkaptam egy cicanacit is.
Lecammogtam a lépcsőn, és egy tálba műzlit és tejet tettem, majd beültem Anyu mellé a nappaliba.
-Jó étv...ágyat!- szólt ásítozva.
-Kösz - feleltem, bár amit mondtam inkább ,,Köpf" -nek hallatszott, mert teli volt a szám.
A tv-be valami idióta film ment, de Anyu kitartóan nézte.
-Minek nézed ezt? - kérdeztem két falat közt.
-Próbálom megérteni.
-Miért, mi ez?
-A kislánynak meghaltak a szülei, árvaházba került, ahol szerető gondviselőket találtak neki, de egyszercsak az apa megbolondult és mindenkit lelőtt -  kivéve a kislányt. Erre a kislány kilökte az apját az ablakon, mire az felszúródott egy oszlopra.
-Tiszta hülyeség.
-Tudom.
Majd továbbra is a szemeit a képernyőre függesztette. Bekanalaztam az utolsó falatot is, elköszöntem Anyutól és felmentem fogat mosni, aztán bedőltem az ágyba. Jól bebugyoláltam magam, de még így is majd megfagytam. Én hülye, nyitva hagytam az ablakot.
Felálltam, becsuktam és visszafeküdtem, de a függönyt elfelejtettem behúzni. Mindegy, én föl nem állok megint. Azokon gondolkodtam, amiken a kádban, és a következő amire emlékszem, az volt, hogy úgy éreztem valaki figyel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése