Halvány fény sütött be az ablakon, áthatolt a szemhéjamon és megtörten a sötétséget.
Felébredtem.
Olyan volt, mintha egyhuzamban 6 napot aludtam volna, s csak remélnem mertem, hogy tényleg csak olyan mintha és nem ez történt valójában.
Felnyitottam a szemeim, feltápászkodtam a földről és leporoltam magam. Mikor a mellkasom poroltam, furcsa, göröngyös rész futott át a tenyerem alatt.
Tehát a hegeim megvannak. Még egyszer végigsimítottam őket, majd a nyakamon tátongó ökölnyi mélyedéshez kaptam.
Megvannak, de nem fájnak.
Vajon nekem mennyi időm lesz? És kitudja mennyi telt el máris! Marknak 2 hét sem kellett az első átváltozásig, ami a tapasztalatok alapján nem lehetett kellemes.
Eszembe jutott, hogy mi volt az utolsó tette emberként, és én is a kandallóhoz botorkáltam. Kicsit szédültem és lüktetett a halántékom amikor megkapaszkodtam a szélében. Megpróbáltam én is kiemelni egy darabot, de csalódnom kellett. Semmi sem történt.
Automatikusan a mellkasomra szorítottam a karjaim, de előbb a hajammal eltakartam a nyakamat. Elindultam az ajtó felé, majd a nyitott ajtón át kiléptem a napfénybe.
Anyu tuti halálra aggódja értem magát.
El tudom képzelni, ahogy otthon ül a telefon mellett és a hívásom várja, hisz éjjel kellett volna hazaérkeznem.
Mikor hazaértem semmi sem történt. Anyu még ébren sem volt.
A digitális órára pillantottam, majd számolni kezdtem. - 6:12 volt és péntek, tehát az incidens óta max. 7-8 óra telt el. - Felmentem a szobámba és a tükör elé álltam. Borzalmasan néztem ki. A hajam gubancos volt, a pólóm összeragadt a farkasnyáltól és szét volt szaggatva. A fürdőbe mentem, és bepattantam a kádba. Vízengedés közben vetkőztem le, a ruháimat a mosógép tetejére hajítottam, majd becsúsztam a víz alá. Amíg csak bírtam ott feküdtem, aztán feljöttem a felszínre, gyorsan megmosakodtam és már ki is szálltam.
Hajat szárítottam, és elmentem öltözni. A szakadt gönceim a kukában landoltak, és reménykedtem, hogy a kukás előbb fog jönni (kedden) , minthogy Anyu megtalálja őket.
Felkaptam egy fehér shortot és egy fekete trikót, amin egy macska fehér körvonalai voltak, a hajamat ismét a nyakamra simítottam. Mi fenét csinálok majd, ha a szél meglebbenti a hajam???
Lementem reggelizni és ekkor már Anyu is ébredezett. A konyha asztalnál ült és holdkóros fejjel szürcsölte a kávéját.
-Szia, Anyu! - köszöntem vigyorogva.
-He...lló! -felelt ásítva - Mi ez a nagy vigyorgás?
-Megyek munkát keresni! - vágtam rá.
És valóban. Ez jó ötletnek tűnt, ahhoz, hogy ne legyek itthon, de mégis értelmes dolgot tegyek.
Megkentem egy szelet rozskenyeret vajjal, rákentem a baracklekvár maradékát és én is leültem az asztalhoz.
-És mik a terveid? - kérdezte Anyu két korty között.
-Nem tudom...Valami egyszerű, ahol nincs meleg - töprengtem - Mondjuk árupakolás valami szupermarketben - villant be a nagy ötlet.
-Az...jó - szólt ismét ásítva.
-Na jó, léptem mert lassan jön a busz.
Puszit nyomtam az arcára, vállamra kaptam a táskám és már ott sem voltam.
A közeli nagyvárosba, Nacderbe induló busz 5 percet késett, de megérte várnom. Úgyis ritkán ruccanok ki arrafelé.
Bedugtam a fülhallgatóm, és elindítottam valami nyári slágert. Elég nehezen találtam meg, mert inkább csak metal meg rock van a telefonomon, de végül meglett. Benyomtam RIO-tól a Summer Jam-et, és be is állt a busz.
Mikor leültem és megint realizáltam, hogy ez az út másfél órás lesz, ismét elmélyedtem gondolataimban.
Mitől van ilyen jó kedvem?
Tegnap éjjel majdnem leharapta a fejem a legjobb barátom, aztán farkasalakban eltűnt.
Én pedig most itt mosolygok magamba, mint egy idióta.
Hol lehet Mark? Lehet, hogy épp emészti magát valahol, amiért megtámadott? Visszaváltozott egyáltalán? Vajon rám is ez a sors vár?
Kérdések százai zúdultak rám és az agyam egyikre sem akart válaszolni. Semmit sem akartam. Egyszerűen csak hallgattam a zenét behunyt szemmel és Nacderig semmire nem is gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése