2014. június 17., kedd

3.fejezet / 3.rész : Reunion

-Graham Morgan vagyok.
Az idegen hangja kedves volt. Túl kedves. Hangszálaim ütemes rezgésbe kezdetek és én morogtam.
-Ha tudni akarod miért van ez az egész - folytatta mély hangján - akkor gyere velem.
Magam sem tudom miért, de úgy éreztem bízhatok benne. De hisz az előbb még morogtam rá!
Vagy talán nem is bíztam benne.
Csak kíváncsi voltam.  Végül is mi baj lehet? Én farkas, ő ember. Bár ki tudja milyen erős és milyen gyorsan változik át.
Tettem egy lépést és ő elmosolyodott, mivel ez a lépés hátrafelé volt.
-Ha újra akarod látni Markot muszáj lesz jönnöd!
Ekkor valaki vád ugatásba kezdett - csattogtatta fogait és fröcsögtette nyálát.
Én voltam az a valaki.
Foglyul ejtette Markot?! Mi baja van ennek?!
Odaléptem hozzá és a szemébe néztem.
-Jól van - szólt és elindult - Ember maradok, hogy lásd, tényleg nem akarlak bántani.
Visszahúztam a pofám a  fogsoromra és követtem őt. Néha majdnem lehagytam, mert hosszabbak voltak a lépteim, mint egy embernek.
Pashfoggs már mérföldekre volt tőlünk, mi pedig csak mentünk fel a hegyekbe, egyre magasabbra. Kezdtem azt hinni, hogy a közelben van a Temperature , a bolygó legmagasabb hegycsúcsa. 9705m megmászni kicsit sok lenne.
Az idő lehűlt, de a bundám bírta. Egyre több kanyart írtunk le, de még mindig nem álltunk meg. Jobbra, balra, egyenesen, balra és megint jobbra. Mintha köröztünk volna. Na jó - gondoltam - ha 10percen belül nem vagyunk ott, visszamegyek.
-Khm... - köszörülte meg a torkát Graham - Itt vagyunk.
A hatalmas fenyőfákkal benőtt erdő megritkult és egy nagyobb, ám mégnagyobb hóval belepte rétre értünk.
A rét szélén pedig egy hatalmas fakuckó állt. Szemből csak egy hatalmas ajtó látszódott, melyen farkasalakban is beférhettem volna. Graham csöndben haladt tovább, csak akkor szólalt meg, mikor az ajtóhoz értünk.
-Bejöhetsz így is, mert emberként megfagynál a kevés cuccodban.
Ajtót nyitott, és előre engedett.
Vajon tudja, hogy fogalmam sincs, hogy kell visszaváltozni?!
A ház belülről is tágas volt, bár alighanem csak 3 helység volt benne. Ahová most léptünk, az volt az előszoba, nappali és hall egyben. Kabátakasztó, cipőtartó, a szoba közepén egy szőnyeg, falak mellett 2 nagy kanapé és egy fotel. A szemközti falon pedig egy kandalló, melyben az egyetlen fényforrás, azaz tűz lobogott.
A másik 2 helység egy kisebb konyha, és a fürdő.
Jobban szétnéztem és megláttam, hogy a tűz felé fordította, vagyis háttal lévő fotelben ül valaki.
A háttámla felett barna tincseket véltem felfedezni.
Mellkasom ismét rezegni kezdett de mintha doromboltam volna. Nevetséges. A farkas nem dorombol.
-Igen, ő az. - felelt a kinemmondott kérdésemre Graham.
Mark? Valóban ő lenne?
De felesleges volt kérdeznem. Az idegen hangjára felállt és elindult felénk.
Furcsamód csábító látványt nyújtott. Arcát fekete borosta fedte, haja kócos volt. Én nagyon vonzónak tartom a borostát. Kinyúlt fekete Slipknotos póló volt rajta és egy fekete melegítő nadrág, vastag zoknival.
Ahogy meglátott, szemében fájdalom tűnt fel.
Megindult felénk, illetve felém, mert Graham már az egyik kanapén aludta az igazak álmát.
Mikor mellém ért, felnézett rám. Kicsit magasabb voltam nála. Visszanéztem rá és szemeiben viszontláttam a fénylő mélykék lélektükreimet.
Kinyújtotta karját és tenyerével végigsimította a lapockámat.
-Lux.
A dorombolás megszűnt. Hangja fájdalmas csengése az én szívemet is fájdalommal töltötte el. Mintha a boldogság és az energia, ami az átváltozás után elöntött megszűnt volna. Ismét szemébe néztem és láttam, hogy könnyezik.
-Nem akartam ezt tenni veled... - suttogta, de én úgy hallottam, mintha kiabálta volna. - Nem akartam, hogy te is átéld ezt!
Elhaló hangja kettétörte szívemet. Ő eddig sanyargatta magát, míg én utáltam őt, amiért ott hagyott.
-Hiányoztál! - folytatta és nyakamba vetette magát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése