2014. június 20., péntek

3.fejezet / 4.rész : Aadi Nishanath

Másnap reggel arra keltem, hogy a pofám a kialudt kandalló hamujában van és ki-be jár a szürke por az orromon át. Felemeltem a fejem és körülnéztem. Mark az egyik, Graham a másik kanapén aludt szétterülve.
Felálltam és az ajtóhoz mentem, fejemmel lenyomtam a kilincset és megtoltam az ajtót, de az nem mozdult.
Szuper. Befelé nyílik.
Ahogy az előbb lenyomtam a kilincset, úgy most is, majd magam felé húztam az ajtót az orommal.
A hideg arcon csapott.
Kint még nagyobb hó volt, mint tegnap , úgyhogy még így farkasként is térdig ért. A háztól az erdő széléig lesöpört út vezetett, szóval ma már egyikük járt kint.
Felnéztem az égre. Sötétkék volt és az örökzöldek gyűrűjében ott ragyogott a félhold. Itt mindig ilyen sötét van, vagy csak korán van még?
A hold alatt fekete árny suhant el, valami nagy madár, talán sas, vagy sólyom.
A madár rárepült egy fenyő tetejére ami felettem volt , melyről ennek következtében nagy adag hó zúdult a föld felé. És felém.
Gyorsan félreugrottam és ismét felnéztem a madárra, mely eközben elindult lefelé.
Csak most láttam meg milyen hatalmas.
Karmai voltak 10 cm-esek és csőre hossza is meghaladta ugyanezt a hosszt. Ereszkedett, majd leszállt elém a  földre.
Egyforma magas volt velem. Fejét kíváncsian forgatta jobbra-balra és végigmért. Karmos lábával tett egy lépést felém én pedig egyet hátra.
Ki tudja mit akar?
Ekkor kitárult az ajtó.
-TŰNJ INNEN TE RONDASÁG!!! - üvöltötte Graham.
A madár kitárta óriási szárnyait és felszállt. Szárnycsapásaival nagy szelet kavart, mely következtében a közeli fákról lezúdult a hó.
-Hihetetlen, hogy még mindig visszatolja ide a képét! - szólt még mindig ingerülten.
Kérdően néztem rá.
-Ha ma végighallgatod a történetet - folytatta - akkor tudni fogod miért zavartam el. Egyébként - közelebb lépett - nem akarsz visszaváltozni?
Csúnyán néztem rá, legalábbis megpróbáltam.
-Áhh, szóval nem még nem tudsz. Akkor nem tudok mit tenni, az első visszaváltozást nem lehet erőltetni. Nekem 3 nap kellet, Marknak 5. Szóval, nyugi. Ember leszel. Egy kis szerencsével - folytatta - talán hazamehetsz előtte a melegebb ruháidért.
Anyu. Istenem, mennyire hiányolhat már! Fogadjunk kiplakátolta velem Pashfoggs utcáit, talán még Nacderét is. Bele fog őrülni, hogy eltűntem.
Graham mintha az arcomról olvasott volna.
-Megtudod mi lesz vele. Csak gyere be és hallgass végig.
Követtem vissza a házba, ahol Mark a tűz csiholásával szenvedett.
-Ülj le és figyelj rám.
Megtettem amit kért, de inkább a földre ültem a kanapé mellé és a fejemet a karfára tettem, mert a kanapé kissé emberi volt ahhoz, hogy leüljek rá... Mark leült mellém a a kanapéra és fejemre tette a kezét.
Felnéztem rá, erre elkapta kezét, és tekintetét a másik férfire függesztette.
-Mark már hallotta a történetet, de nem árt, ha kétszer is hallani fogja. - kezdte Graham és Markra kacsintott, aki erre elmosolyodott - Kezdetben csak egy farkasember volt.
Felkaptam a fejem. Farkasember? Nem vérfarkas? Mintha ismét hallotta volna a gondolataim.
-Farkasember és nem vérfarkas. A vérfarkas csak teliholdkor változik át, és mint látod, nincs telihold, de te farkas vagy. A farkasember az első váratlan átalakulás után, egy hétnél tovább nem marad farkas, s mikor letelik ez az idő, hirtelen emberré változik, majd ezt követően már akkor alakul oda meg vissza amikor csak akar.
-Szóval kezdetben még csak egy farkasember volt - folytatta Graham ott ahol abbahagyta az előbb - és ő magányos volt. Nem itt élt, hanem fent az északi vidékek környékén. Naponta annyit csinált csak, hogy vadászott, meg az alap dolgait elvégezte. Nemigen változott vissza emberré. Ő volt az első Alfa. Az Alfa az, aki a fő farkas. Neki vörös a szeme, és neki járja át vörös energia sugár mindenét átváltozásokkor.
A neve  Aadi Nishanath volt. Az Aadi elsőt, vagy legfontosabbat, a Nishanath pedig holdat jelent. Aadi már így született. Őt nem harapta meg senki, neki a vérében volt a farkaslét.
Aadi azonban unatkozott, és lejött ide, a River Climb folyó partjaira. Mikor ideért, egy asszony itt mosta a ruhákat, és farkasemberünk a nő láttára emberré változott.
Odament a nőhöz és beszélgetni kezdtek. Aadinak megtetszett a nő és mivel meg akarta tartani, egy éjjel megharapta. A nő szemei átváltozáskor sárgák voltak, tehát ő Béta lett.
Így együtt visszamentek a hegyekbe és megépítették ezt a házat. Mivel egy átlagos farkasember 250-300 évig él, ezért ők ketten is meghaltak, de mivel a nő szült egy gyermeket, az is farkas lett. Az első átváltozásakor még éltek a szülei, ezért láthatták, hogy gyermekük, Naval szeme kéken világít. Naval Omega volt.
Elsőként Aadi halt meg, s mivel minden Alfa halálakor az általa először létrehozott farkas lesz az új Alfa, ezért feleségéből lett a főnök. Apja halálára rá 3 évvel Naval anyja is meghalt, s így ő maga lett az Alfa.
A történet így ment tovább évszázadokon át, mígnem én lettem az Alfa.
Azt is tudni kell, hogy az Alfa harapása Bétát csinál, a Béta harapása, avagy Aadiék esetében szülése Omegát. Az Omegák harapása nem változtathat át senkit, épp ezért ők magányra vannak ítélve. Eddig amennyi Omegával találkoztam, ők mind egyedül voltak. Sosincs párjuk, mert teremtőjük mindig elhagyja őket. Átlag Alfa pedig nem foglalkozik Omegával.
A madár amit reggel láttál Tatini, egy nőstény szörnyeteg. A River Climb szelleme, és neve is folyót jelent. Célja az, hogy összebarátkozzon velünk, majd egyesével végezzen velünk. Megölni nem tudjuk, mert élő számára érinthetetlen. Rengeteg hozzánk hasonló sétált bele Tatini csapdájába és végezte rosszul.
Egy másik dolog - folytatta Graham - Édesanyádnak úgy kell tudnia, hogy meghaltál. Emberalakban órákon át képesek vagyunk mozdulatlanul maradni, s mivel elég sokáig élünk, a legügyesebb farkasember 5órán át bírta ki légvétel nélkül. De ha te eljátszod a halottat, neked is elég 5 óra, és ha lezárták a koporsót, vehetsz levegőt.
Könny csordult a szememből. El kell játszanom a saját halálom. Ki lesznek készülve a szeretteim.
-Lux...- szólt Mark - Muszáj lesz. Mit csinálnál ha bezárna a szobádba? Elszöknél. Elszökésért újra bezárás, és megromlana a viszonyotok. Egyszerűbb ez. Mi még úgy 150 évig így leszünk, csak aztán kezdünk öregedni. Mit mondana Elenor, ha adott esetben 40 éves korodban 15 évesnek nézel ki?

Ekkor testem megremegett és ismét fájdalmat éreztem. Csontjaim összezsugorodtak és én újra ember lettem.
Összekuporodva feküdtem a fapadlón és sírtam.
-Anyu...-suttogtam összetörve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése