2014. június 30., hétfő

4.fejezet / 1.rész : It's just hurts...

A napok a hegyekben mintha gyorsabban teltek volna.
Felkeltünk reggel, vadászat, és aztán meg nem csináltunk semmit.
Mark és Graham gyarkan eljárkáltak otthonról : Mark lement egy közeli faluba, Treevillage-be és a könyvtárban kutatott az után, hogy hogyan lehetne megsemmisíteni Tatinit, hogy ne járjon a nyakunkra.
2 nappal az visszaváltozásom után éjjel farkasalakban visszamentem Pashfoggsba és a befóliázott ablakom felé vettem az irányt egy táskával a hátamon.
Mikor odaértem visszaváltoztam és óvatosan felhúztam az ablak sarkából a vastag ragasztóréteget és bemásztam a szobámba.
Mivel még így is az asztalom tetejére érkeztem, majd onnan lemásztam a földre és a cipőm koppant, muszáj volt fülelnem.
Olyan furcsa volt! Egyházban voltam Anyuval és mégsem kereshettem meg, hogy azt mondjam neki ,,Jól vagyok, haza jöttem!" Annyira bántott, hogy 15 év után el kell veszítenünk egymást, főleg az, hogy ,,meg kell halnom".
Zajt nem hallottam szóval a szekrényhez léptem és kihúztam a táskám madzagját és a rövid és vékony cuccaimon kívül mindent beledobáltam.
Fél óra alatt elkészültem, és finoman szólva igen testes csomagot hoztam össze. Ismét az ablakhoz mentem, felléptem az asztalomra és feltoltam a ragasztót, kimásztam és magam után húztam a  táskát. Mikor lepottyantam a földre hálát adtam az Égnek, hogy az én ablakom alatt nincs kilátás a falon, majd felkaptam a táskát és visszaváltoztam.
Futás közben a pántjai kicsit húzták a lapockáim, de nem szakadtak el, viszont ekkora csomaggal a fák közt szlalomozni igencsak nehéz volt. Egyszer fel is akadtam egy ágra, de olyan lendülettel futottam, hogy le is törtem.
Egész végig azon járt az agyam, hogy mi lesz Anyuval... Mihez kezd nélkülem? Valószínűleg elköltözik innen, amint eltemetett.
A gondolat felidegesített és mivel nem tudtam lehiggadni, az erdei házban ledobtam a cuccom és felszaladtam a hegy legmagasabb pontjára, és vonítani kezdtem.
A hold magasan járt és egyszerűen már nem akartam élni. El kell veszítenem Anyut...
A testem kék fénysugár járta át és én csak vonyítottam, amilyen fájdalmasan csak lehetett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése